A leány, kit Túri kedvel,
U U- - - U - -
Néma most és halovány:
- U - - U U -
Rózsa, oly fehér mint arca,
- U - U - - - U
Nem virágzik rózsafán.
- U - - - U -
Ajka még egy hangot ösmer,
- U - - - U - U
És az a hang nyögdelés;
- U U - - U -
Szeme még egy pillantást tud,
U U - - - - - -
S az lesujtott csüggedés.
- U - - - U -
Fergetegben van nyugalma,
- U - - - U - U
Gyászos éjfélben dele,
- U - - - U U
Puszta síron járdalása,
- U - - - U - U
Bús vadonban enyhelye.
- U - U - U U
Mégis ez nem síri szellem,
- U - - - U - U
A leánynak lelke nem:
U U- - - U U
Él az még, csak képét festi
- - - - - - - U
Így az aggó szerelem.
- U - - U U U
Néma, halvány és sohajtó
- U - - - U - -
A lánykép, mert Túrinak
U - - - - U U
Elméjében a hű szívről
- - - U U - - -
Ilyen képek rajzanak.
U - - - - U U
Fergetegben van hazája,
- U - - - U - U
Síron, éjben bujdosik,
- U - - - U U
És vadonban, mert hajh Túri
- U - - - - - U
Fájdalmával ott lakik.
- - - U - U U
Ott tünik fel őr eszének
- U - U - U - U
E borongó árnyalak,
U U - - - U -
Képe annak, kit szivétől
- U - - - U - -
Durva sorsok tiltanak.
- U - - - U U
Ez leng szűntelen körötte,
- - - U - U - U
Evvel álmodik, beszél,
- U - U - U -
Ennek hallja nyögdelését,
- - - U - U - -
S búja nagyságában él. -
- U - - - U -
S oh mi más a kép valója,
- U - U - U - U
Mely menyekzőt tart, s felejt,
- U - - - U -
S férje karján andalogva
- U - - - U - U
Össze és meg visszalejt.
- U - - - U -
Az mosolygás, ez sohajtás;
- U - - - U - -
Az lángélet, ez halál;
- - - U - U -
Az örömben, ez buvában
U U - U - U - -
Nyúgodalmat nem talál.
- U - - - U -
S Túri most a puszta sírról
- U - U - U - -
Megdöbbenve fölriad,
- - - U - U-
S szól, hogy rá a sírok alja
- - - U - U - U
Mélyen tompán hangot ad.
- - - - - U U
És a szó ez: gyászos árnyék,
- U - - - U - -
Kép! mely kísérsz engemet,
- - - - - U -
Vagy ne kísérj, vagy légy olyan,
- U - - - - U -
Mint ki bírta szívemet.
- U - U - U U
Fájdalomban és örömben
- U - U - U - U
Őt nevelték gondjaim,
- U - - - UU
Életben s az életen túl
- - - U - U - -
Őt ohajtják vágyaim.
- U - - - UU
S itt a síron esküvénk meg,
- U - U - U - -
Hol most atyja szíve fagy,
- - - U - U -
Lássuk, arca oly borúlt-e,
- U - U - U - U
Mint borongó kép, te vagy?
- U - - - U U
Szól s megyén, s a kép előtte
- U - U - U - U
És utána s mindenütt
- U - - - U -
Fájdalommal, gyötrelemmel
- U - - - U - U
És halállal jár együtt.
- U - - - U -
Most belép, és rém szemével
- U - - - U - -
Melyben évek búja űl,
- U - - - U -
Hosszan és merőn, setéten,
- U - U - U - -
Szívölőleg néz körűl.
- U - - - U -
Csalfa csókok esküvési
- U - U - U - U
Vannak írva homlokán,
- U - U - U -
S néma bár, de rettentő szók
- U - U - - - -
Lángadoznak ajakán.
- U - U U U -
Bámulattal összenéznek
- U - U - U - U
Az örömnek részesi;
U U - - - U U
Csend lesz, és az idegennek
- U - U U U - -
Titkát mindenik lesi.
- - - U - U U
Egy van, aki érti: a hölgy,
- U U U - U U -
S föld alá, ha volna út,
- U - U - U -
Futna, de lerogy, s szivéhez
- U U U - U - -
Pártos vére visszafut.
- - - U - U U
S a leány, kit Túri kedvel,
U U- - - U - -
Néma most és halovány;
- U - - U U -
Rózsa, oly fehér mint arca,
- U - U - - - U
Nem virágzik rózsafán.
- U - - - U -
| 8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|