Hárman vagyunk csupán a nagy Mezőn: - - U - U - U - U - Az Isten, én és egy paraszti átok. U - U - - - U - U - - S én jól tudom, mindnyájan meghalunk, - - U - - - - - U - Csak egy nagyot, kiméletlent kiáltok. U - U - U - - - U- U Én egyedül nem félek, reszketek, - U U - - - - - U - Már úgyis a Sátáné az én bőröm, - - U U - - - U - - - De a Mezőt és annak Istenét U U U - - - U - U - És a paraszt átkot mégis megőrzöm. - U U - - - - - U - U Itt már minden, minden haszontalan, - - - - - - U - U U Őszben, télben, tavaszban s lomha nyárban. - - - - U - - - U - U A nagy Mezőn nem fordulhat csoda, U - U - - - - - U U Csak ha kitartunk mi hárman, mi hárman. - U U - - U - - U - U
| A
B
C
B
| 10
11
10
11
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 10
11
10
11
| ^ Félrím
| A
A
B
A
| 10
11
10
11
| ^ Visszatérő rím
| | |
|
|