Vörösmarty Mihály A bucsuzó című versének elemzése

RitmusképletSzótag
Mint kit a halál hatalma
 -    U  U  U -   U -  U
E világból elszakajt,
U  U -  -  -   U -    
S ösmeretlen sors elébe
  -  U -  -   -   U - U 
Messze választ, messze hajt:
 -   U  - -      -   U  -    
Úgy megyek ki most körödből
-    U  -   U  -    U -  -  
Lelkem elhalván bele,
 -  U  -  -  -   U U  
Fájdalomnak és örömnek
 -  U -  U  -  U -  -  
Kínos édes lakhelye!
 - U  - -   -  U  U  

 
Ámbár most csak fájdalomnak,
-  -   -     -   -  U -  -   
Nem örömnek helye vagy,
 U  U -  -   U  U  -    
S benned jó reményem semmi,
   -  -   -  U -  -   -  U  
Veszteségem súlya nagy,
 -   U - -   -  U  -    
Mégis összetört lelkemnek
 - U  -   U -    -  -  U 
Elfojtott nyögésivel
-  -  -     U - U -  
Tőled gyászban és keservben
 - -    -   U  -   U -   -  
Szívszakadva megyek el.
  -   U -  U  U  U  U   

 
Oh itt keltek, itt szövődtek
U  -    -  U   -     U -  U 
Életem reményei,
- U -   U -  UU 
Itt repestek, itt enyésztek
-    U -  U   -   U  -   -  
Tarka álomképei.
 -  U - -  - UU 
Őket egy szem villanása
- U  -     -   -  U - U
Alkotá és nevelé,
-  U - -   U U -  
S ismét egy szem fordulása
  -  -  -     -   -  U - U
Összedúlá, temeté.
-   U - -   U U -  

 
A tiéd, szelíd leányka,
U  U-     U -   U-   U  
Bájt sugárzó szép szemed
 -    U -  -   -    U -  
Volt az, melynek változásán
 -   -    -   -   -  U - -  
Lelkem testem így eped.
 -  -   -  U  -   U -   
Gondolád-e, hogy ha édes
 -  U -  U   -    U - -  
Hódolással rám tekintsz,
 - U -  -   -   U -      
Mennyet, poklot nyitsz szivembe,
 -   -    -  -    -      U -  U  
Melynek vége-hossza nincs?
 -   -   - U  -   U  -     

  
Mennyet a magas boldogság
 -   U  U  U -   -  -  -  
Minden fellengésivel,
 -  -   -  -  - U -   
Poklot a kín, átok, ínség
 -  U  U  -   - U   -  -  
Szemfogó mélységivel?
  -  U -  -   - U -   
Gondolád-e, hogy mosolygó
 -  U -  U   -    U -   -
Ajkaidnak hangjai,
-  U-  -   -   UU 
És enyelgő, édesítő
-  U  -  -  - U - - 
Tetteidnek bájai
 -  U-  -   - UU 

  
Nem hatóbbak nem nyomosbak,
 -   U -  -   -    U -  -   
Mint szelek fuvalmai,
 -     U -   U -  UU  
Melyeket ha már megúntál,
 U  U -   U  -   U -  -  
El lehet fordítani?
-   U -   -  - U U  
Nem tudád-e, hogy minden kis
 -   U -  U   -    -  -   -  
Hajlandóság s kegy jele,
 -  -  - -     -    U U  
Melyet adtál, bűnné lesz, ha
 U  U  -  -    -  -  -     U 
Visszaandalogsz vele?
 -   U-  U -     U U  

  
Nem tudád; mint zöld mezőben
 -   U -    -    -    U - -  
Könnyen élő szép madár,
 -   U  - -   -   U -   
Mely után a kis fiúnak
 U   U -  U  -   U- -  
Szíve, szeme, lába jár,
  - U    U U   - U  -  
Egy bokortól más bokorhoz
-    U -  -   -   U -  -  
Fut, forgódik, meg-megáll,
 -    -  - -    -   U -   
És ha űzőjét kicsalta
-   U - - -   U  -  U
Énekelve tovaszáll:
- U -  U  U U  -     

 
Úgy jövének enyelegve
-    U - U  U  U -  U 
Könnyű pillantásaid,
 -   -  -  -  - UU  
És kicsalták rejtekéből
-   U  -  -   -  U - -  
Szívem égő vágyait:
  - U  - -  -  UU   
A reménynek és kétségnek
U  U -   U  -   -  -  -  
Fájdalmát és örömét,
 -  -  -  -  U U -  
A gyönyörnek, gyötrelemnek
U   U  -  -     -  U -  U 
Áldó, féltő szellemét.
-  -   -  -   -  U -   

  
Mégis mind ez érzelemben,
 - -   -   U  -  U -  -   
Szép szemednek fényinél
  -    U -  -   -  U -  
Boldogabb is, gazdagabb is,
 -  U -   -    -  U -   -   
Mint ki kincsben, hírben él,
 -    U  -    -    -  U  -   
Vígan lejtve, gondfelejtve
 - -   -   U   -   U -   U 
Bujdosám a ligetet,
 -  U -  U  U U -   
S áldást hangzó énekimtől
  -  -    -   - - U -  -  
Zengett nyúgat és kelet.
 -  -     - U  -   U U   

  
Most mint a vad rengetegben
 -    -   U  -   -  U -  U 
Áll a gyermek egyedűl,
-   U   -  U  U  U -  
Akkép állok elhagyatva
-  -  -  U  -  U  -  U 
Szép szemednek fényitűl:
  -    U -  -   -  U -    
Láthatárom éjfél, s benne
 -  U - U  -  -      -  U
Elmém kedves képei
-  -   -  -   - UU
Óriási rémmé nyúlván
- U- U  -  -   -  -  
Lettek ijedelmei.
 -  U  U U -  UU  

 
Elszokám már a világtól,
-   U -   -  U  U -  -   
Mély homály az én napom,
 -    U -   U  -   U -   
Bús setétség s elhagyottság
 -   U -  -    -  U  -   - 
Éjszakám és hajnalom.
-   U -  -   -  U -   
Mint egy égre nőtt vadas bérc
 -   U   -  U  -    U -   -  
Űl a bánat lelkemen,
-  U  - -   -  U -   
Bár szaladjak, bár pihenjek,
 -    U -  -    -   U -  -   
Súlya ott nyom szűntelen.
 -  U -     -    -  U U   

  
Fáj, ha benne háborognak
 -    U  -  U  - U -  U 
A szív tépő vadai;
U   -   - -  U UU  
Fáj, ha őket ostromolják
 -    U - U  -   U -  - 
A tüz-elme nyilai.
U  U  -  U   U UU  
Mégis a föld nem szakad le,
 - U  U  -    -    U -   U  
Merre hordom terhemet,
 -  U  -  -   -  U U  
A magas menny nem borít el:
U  U -   -     -   U -  U   
El kell vinnem részemet.
-   -    -  -   -  U U   

 
Elviszem! de mért, ah mért itt
-  U  -    U  -    -   -   -   
Nem találok temetőt,
 -   U - -   U U -  
Itt, hol sírtam, és örűltem,
-     -   -  U   -  U -  -   
Hol vesztemre láttam őt?
 -   -   -  U  -  U  -   
Máshol fájni fog testemnek
 -  -   -  U  -   -  -  -  
Még a föld is, mely temet;
 -  U  -   -    -    U U  
Ah de menni kell - leányka!
-   U  -  U  -      U-   U 
Áldjon isten tégedet.
-   U  -  -   - U U  
 8

7

8

7

8

7

8

7



8

7

8

7

8

7

8

7



8

7

8

7

8

7

8

7



8

7

8

7

8

7

8

7



8

7

8

7

8

7

8

7



8

7

8

7

8

7

8

7



8

7

8

7

8

7

8

7



8

7

8

7

8

7

8

7



8

7

8

7

8

7

8

7



8

7

8

7

8

7

8

7



8

7

8

7

8

7

8

7



8

7

8

7

8

7

8

7



8

7

8

7

8

7

8

7



























































Alliteráció

































Alliteráció



Alliteráció









Alliteráció









Alliteráció



Alliteráció



















Alliteráció





Alliteráció

Alliteráció





















Alliteráció



Alliteráció













































Alliteráció





Alliteráció