Szerző
Vörösmarty Mihály

Vörösmarty Mihály

magyar költő, író, ügyvéd, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja

1800. december 1. — 1855. november 19.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 758 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. szeptember 23.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Vörösmarty Mihály

Az elhaló remény

Ki lesz fogyasztó bánatom orvosa?
Ki ád magamnak vissza megint? Mi tett
Boldogtalanná? Hajh! miért fut
Víg öröm e nyomorú kebeltől?

Ifjú koromnak csillaga elborúl
A terhes élet gyászt viselő egén:
Lelkem lenyomva, zúzva szívem,
Bajra nyiló szemeim kisírva!

Így bolygok én, ily ótlan, az ég alatt
A durva ínség kedve-szakadt fia.
Így! és nem érti, hajh! nem érzi
Senki is e kitörő keservet.

A boldogok közt jajgom el éltemet,
Kínomra minden díszlik, örűl, tenyész;
Csak én nem, oh! - Vagy lelhetek még
Szánakodót, magas úr, kivűled?

Börzsöny, 1821

Vörösmarty Mihály aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!