Vörösmarty Mihály

Az isteni jóság

Büntető nagy Isten,
Most már elhiszem,
Hogy vagy, és szavadként
Folynak mindenek.

Dulva van szerencsém,
Dulva általad:
Aki ennyit adtál,
Mindent elvehetsz.
Oh! ez élet - Isten,
Tőled jött ez is -
Láthatod, mi kínos
Mily bajos nekem.
Szánj meg, vedd el ezt is;
Mert lenyom s miként
Van parancsod, hasznát
Venni nem tudom.

A szabadra nem vágy
Megromolt szivem,
Csak tilosra téved
Kapkod szűntelen.
"Térj meg!" Oh! ha tudnék:
Lelkem csüggedez;
Még akarva sem tud
Jót akarni: "Vessz!"
Vesszek? Ezt kivánom
Én is. "Kárhozott!"
Kárhozott? Mi szó ez?
Isten, irgalom!
Irgalom szegénynek!
"Térj meg és remélj."
Hah! ki fogja őt meg
A nagyot, dicsőt:
Végtelen hatalma,
Végtelen kegye!