A vénség is rosz, keserű dolog!
U - - - - U U - U -
De a középkor sokkal kínosabb!
U U U - - - - - U -
Lángol még szívünk, de haj! lánginak
- - - - - U - - U U
Az ész, az illem bús korlátot szab.
U - U - - - - - - -
Tíz év előtt még bokád összecsendűlt,
- - U - - U - - U - -
A kalapod még félrecsapva állt,
U U U - - - U - U -
Haj! egyenesen hordod már, - ugy illik;
U U U U - - - - U - -
Hijában! ifjukorod már lejárt.
U - U - U U - - U -
A táncteremben húzza a cigány,
U - U - - - U U U -
Szökell a csárdás, tombol és forog,
U - U - - - U - U -
Te a nézők közt; lábad meg-megmozdúl,
U U - - - - - - - - -
A lelked reszket, szíved feldobog,
U - - - - - - - U -
Csak alig, úgye? hogy nem szöksz közéje
U U U - U - - - U - U
Az ifjú népnek, mely víg táncra szállt.
U - - - - - - - U -
Oh átkozott tíz év, mint elrepültél! -
U - U - - - - - U - -
Hijában! ifjúkorod már lejárt.
U - U - - U - - U -
S oh, mondjad: az nem kínos egy portéka:
- - U - - - U - - - U
Ha a sors vidám asztalhoz vezet,
U U - U - - - - U U
A lyányok, ifjak összeülnek, néked
U - U - U - U- - - U
Éltes asszonyság mellett jut helyed,
- U - - - - - - U U
A lyányszemecskék jobbra-balra szállnak,
U - U - - - U - U - U
Édes pillantást véled egy se vált,
- - - - - - U - U -
Ég szíved, s nyugodt arcot kell mutatnod?!
- - - U - - - - U - -
Híjában! ifjúkorod már lejárt.
- - U - - U - - U -
És, tudod-e, hogy mi a kínok kínja:
- U U U - U U - - - U
Ha nem leléd föl, míg ifjú valál,
U - U - - - - - U -
Kit hőn szerethess! s im lelked reá az
- - U - - - - - U- U
Imént fölserdűlt lyánykák közt talál;
U - - - - - - - U -
Elragad szíved... és szerelmet vallasz...
- U - - U - U - - - -
S ő, csodálkozva tekint föl reád;...
- U - - U U - - U-
Megszégyenülten rohansz ki az ajtón.
- - U - - U - U U - -
Hijában! ifjúkorod már lejárt.
U - U - - U - - U -
Sem vén, sem ifju, - közepén nyaradnak;
- - U - U U U - U - -
Tisztelni kezdnek... átkos tisztelet!
- - U - U - - - U -
Falusi körben, lyányok hallatára,
U U U - - - - - U - U
"Uram bátyám" már ifjaktól neved.
U - - - - - - - U -
Vőfél többé nem, - násznagy léssz örökre
- - - - - - - - U - U
S nőszők kérője, ezt bizzák reád;
- - - - U - - - U-
Húsz lyányt kértél meg, s mind a húszat, másnak.
- - - - - - U - - - -
Hijában! ifjúkorod már lejárt.
U - U - - U - - U -
Tíz év még! - rostul lelked; - s most egy éltes
- - - - - - - - U - U
Özvegyhez visznek a vénasszonyok;
- - - - U U - - U U
"Örömet már nem adhat; de, legalább
U U - - U - - U U U -
Hű ápolóm lesz sírig," gondolod. -
- - U - - - - - U -
Mit búsulsz! - újra megifjúltok: a pap,
- - - - U U - - U U -
Könnyen csinál két vénből - ifju párt.
- - U - - - - - U -
Lakadalmat ülsz, - bor közt kurjongatva:
U U - U - - - - - - U
Atkozott idő, be hamar lejárt!
- U - U - U U - U -
| 10
10
10
10
11
10
11
10
10
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
|
|