Nem ismerem a földeket,
U - U U U - U U
A végtelenbe táguló
U - U - U - U -
Síkok televény tengerét,
- - U U - - U -
A horizontba harapó
U U U - U U U -
Nehézpárájú földeket,
U - - - - - U U
A szántás zsíros röghadát,
U - - - - - U -
Mely éjjel némán vajúdik
U - - - - U - -
S reggelre szűz csírákat üt;
- - U - - - U -
Nem ismerem a dombokat,
U - U U U - U -
S gyűrött, ásító völgyeket,
- - - - - - U -
Hol bölcs barmok kérődzenek
- - - - - - U U
És néha vígan párzanak,
- - U - - - U -
Míg a kutya esőt ugat
- U U U U - U U
És a pásztor napfényt fütyül;
- U - - - - U -
Nem ismerem a harsogó,
U - U U U - U -
Kemény, vad szénaillatot,
U - - - U- U -
Hatalmas, lomha asszonyok
U - - - U - U -
Termést ontó, erős ölét
- - - - U - U -
S a rugalmas fűszőnyeget.
U U - - - - U U
Mert engem véd hűvös falak
- - - - - - U -
Merev, féltékeny erdeje,
U - - - U - U U
S a gyárkémények árnyai
U - - - U - UU
Takarják nyirkos életem;
U - - - U - U -
Kapuk sötétje rámlehel
U - U - U - U U
És fáznak az emeletek.
- - U U U U U U
Az állat ványadtan kúszik
U - - - - - - U
És a homályban bujdosó
- U U - - - U -
Asszonyok arca mészfehér.
- U U - U - U -
Így, néha hogyha rámrohan
- - U - U - U U
A vágy, napos rétek felé,
U - U - - - U -
Novemberi lucskos mezők
U - U U - - U -
Képe vackomba visszahajt
- U - - U - U -
S az égő aszfalt melegít.
U - - - - U U -
Pedig jó lenne valakit,
U - - - U U U -
Kinek a kő szintén nehéz,
U U U - - - U -
Kezét megfogva csöndesen
U - - - U - U -
Kivinni a rétek felé
U - U U - - U -
És, mint akit egy gyilkos űz,
- - U U - - U -
Vadult futásba kezdeni,
U - U - U - U U
Dobogni rengő rögökön
U - U - - U U U
És végre, fulladt városi
- - U - - - U U
Mellünk ha már nagyon zihál,
- - U - U - U -
A televényre omlani.
U U U - U - U U
| 8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|