Megszoktam már e kósza éccakázást,
- - - - U - U - U - -
az imbolygó sétát a köruton.
U - - - - - U U U -
Tudom, hogy semmi, semmi jót se hozhat,
U - - - U - U - U - -
de vinni - elvisz engemet, tudom.
U - U - U - U - U U
Lefekhetnék én is rendes időben,
U - - - - - - U U - -
topogjon más az éjji utakon!
U - - - U - U U U U
A reggeli szél engem is ölelne
U - U U - - U U U - U
és csünghetnék az életkutakon.
- - - - U - - U U U
De ki tudja a hónaposszobának
U U - U U - U - U - -
halázenéjét türni egyedül?
U - U - - - U U U -
Mikor a kínos egyedülvalóság
U U U - U U U - U - -
esője dül rám, dül, csak egyre dül.
U - U - - - U - U U
Ki tudja romlott, harminc ifju évét
U - U - - - - - U - -
meg nem siratni minden éjjelen?
- - U - U - U - U -
S ki tudja ám elhinni azt magának,
U - U - - - U - U - -
hogy oktalan a siri félelem?...
U - U U U U U - U U
Aludni kell! Álmodni meleg áldás!
U - U - - - U U U - -
De béke kell hozzá és nyugalom...
U - U - - - - U U U
A hónaposszobákban kongva kattog
U - U - U - - - U - U
a gondot őrlő taposó malom.
U - U - - U U - U U
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
B
B
| 11
10
11
10
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|