Épülő sarokház udvara szemben; - U - U - - - U U - - két kapuján ki, be s ki lassú ütemben - U U - U - U - - U - U eleven lánc tekerődzik naphosszat: U U - - U U - - - - - lovacska, taliga, lovacska; visznek és hoznak U - U U U U U - U - U - - - földet, homokot, földet s talán ezer éve hordják, - - U U - - - U - U U - U - - olyan búsak, keshedtek. És olyan egyformák, U - - - - - U - U U - - - mintha egyetlen egy ló végtelen türelme - U U - U - - - U - U - U száz részre szakadva száz terhet cipelne. - - U U - U - - - U - U Innen, a harmadik emelet magasából, - U U - U U U U - U U - - játék-lovacskák ütött-kopott fából, - - U - - U - U - - - kiket dobozából kirak és forgat gyermeki kéz, - U - U U - - U U - - - - U U - s mégis száz külön élet és száz szenvedés. - - - U U - U - - - U - Most minden reggel keréknyöszörgésre riadok, - - - - - U - U - - U UU U (láncszem vagyok én is, vár a robot,) - - U U - - - U U - szemem még telve távoli álombeli fénnyel U - - - U - U U - - U U - - s szorongva kérdem: szegény lovacskák álmodnak-e éjjel? U - U - - U - U - - - - U U - - s van-e nappali álmuk, van-e vágyuk, emlékük, U U - U U - - U U - U - - - könnyiteni hámjuk, elverni az éhük? - U U U - U - - U U - - s mig lehajtott fejjel lassan bandukolnak, - U - - - - - - - U - - mondják-e magukban: holnap... talán holnap... - - U U - - - - U - - U
| A
A
B
B
C
C
A
A
D
D
E
F
| 11
12
11
14
15
13
13
12
13
11
15
12
| | A
B
C
C
D
D
E
E
| 14
10
14
16
14
12
12
12
| | | |
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|