Szerző

Faludi Ferenc

jezsuita szerzetes, író, költő és műfordító

1704. március 25. — 1779. december 18.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 819 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. augusztus 5.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Faludi Ferenc

Chlorinda

Gyenge Chlorinda
Hüs kikeletben,
Egy szép ligetben
Fel s alá jár.
Siess Dorindo,
Szivét epesztve,
Kezét terjesztve
Csak reád vár.

Megjött Dorindo:
Egy kiss bokorban
Hajnali korban
Leültek már.
Nyugszik Dorindo,
Igen sietett,
Sokat igetett,
Hallgat a pár.

Kezdi Chlorinda:
Pásztor, hol jártál?
Kivel tréfáltál?
Engem el-hadsz!
Hamis Dorindo!
Mintha nem tudnám,
És tapasztalnám,
Mással mulatsz.

Ne hidd Chlorinda,
Mezei nymphám,
Édes báránykám,
Mert ez a sziv
- Esküszem Pánra,
A nagy istenre,
Égre, tengerre -
Te hozzád hiv!

Lator Dorindo,
Ott a fenyősben,
Vagy a füzesben,
- Nem tudod már? -
Idegen társsal
Eperjet szedtél
Vigan nevettél,
Csak tagadd bár!

Nem ugy Chlorinda:
Kivel sétáltam,
A kit imádtam,
Nem földi kép;
Hanem istenség,
Nagyobb náladnál,
Szentebb náladnál,
De nem olly szép!

A szüz Dianna
Vadat kergetvén,
Sokat megejtvén
Egy kanhoz lőtt;
Aztot nyomozván
Az erdőt járta,
Fel nem találta,
Én hozzám jött.

Ha ugy van, pásztor,
Igen követlek,
Megint szeretlek,
Mint hű nymphád;
Keljünk Dorindo;
A nyájt elhagytam,
Sokat mulattam,
Isten hozzád!

Faludi Ferenc aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!