Szerző

Reichard Piroska

költő, műfordító, kritikus

1884. szeptember 26. — 1943. január 1.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1023 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. augusztus 3.

Megosztás

Címkék

Reichard Piroska

Éjféli vers

Első álmomból felriadtam:
koporsódeszka volt alattam,
gyaluforgácsból volt a párnám...
Emlékszem már: Kiss Olgám vár rám,
most van az újhold felkelőben,
vár a miskolci temetőben,
Avas alján, harangláb mellett,
ily éjszakákon nem pihenhet;
húsz éves volt, egyidős vélem,
én tán az ő életét élem...

És várnak reám Rákoson.
A fák közt álomszél oson,
szunnyadnak a halmok virági,
vár Osvát Ernő, Cornél, Ági;
apám sírját repkény takarja,
alóla kinyúlt értem karja,
s Arnold bátyám, kit úgy szerettem,
oly régen várnak mind a ketten,
s itt-ott, szerte a hantokon
hív ismerős és vár rokon.

Most van az újhold felkelőben
a kerepesi temetőben
s hol az árnyak nem földi árnyak,
Riedl Frigyes s Király György várnak.
és odakint a Farkasréten,
hol most csak holtak vannak ébren,
(szívszoritón ismerős tájék),
várnak engem Czebe Gyuláék;
s amerre nézek, akit látok,
tűnt ismerősök, volt barátok.

Bár nem láttam nevét fejfáján,
barátom vár a Tisza táján,
s egyre többen, mindegyre többen
várnak rám messze temetőkben...

Nem fognak várni már sokáig,
nem maradok én már soká itt,
eleget sírtam és temettem,
könnyű lesz már a föld felettem.
Két év? egy év? tán jövő héten
Rákosmezőn vagy Farkasréten
örök mosolygással a számon
várok. Reátok várok. Ámen.

Nyugat, 1937/7. szám

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!