Bizalmad, - álló, déli verőfény
U - U - - - U U - -
Felitta szívem régi homályát,
U - U - - - U U - -
Most látszik benne minden, mi szép volt.
- - - - U - - U - -
"Ritkák ma lenn a kristálypohárok!"
- - U - - - - U - -
Mosolyogva tán mondja az Isten.
U U - U - - U U - U
Mily egyszerűen hiszed te a szót el!
U - U -- U - U U - U
- Lásd, ez feloldja beszédem ága-bogát,
- - U - U U - U - U U -
S úgy mondok mindent most, úgy merek,
- - - - - - - U -
Mint gyerek, ki volt már százrétegű, vén,
- U - U - - - - U - -
De visszajött, mert meghívta az Isten.
U - U - - - - U U - U
Te kedves ámulásaid előtt
U - U - U - UU U -
Minden szándékom oly egy-utú lett,
- - - - U U U U - -
- Kincses életed repdesi körül,
- U - U - - U U U -
Mint legyezőszárnyú friss madárhad,
- U U - - - - U - -
Mit ujja hegyéről bocsátott el Isten.
U - U U - - U - - U - U
Mert csak én-jóvoltomra gondolsz,
- U - - - - U - -
Azért kell így adnom új-magamat!
U - - - - U - U U U
- Feléd csobogó szerelmem sodrát
U - U U - U - - - -
Nem fogja sehol le szűk gyanú-gát;
- - U U - U - U - -
Ezért oly örökös, mint maga Isten.
U - U U U - - U U - U
Mi két nagy jóra-epedettek,
U - - - U U U - -
Kiknek mellébe fojtogatták
- - - - U - U - -
Megindulások forró sodrait; -
U - U - - - - - U-
Hiába, mégis egybeszakadtunk!
U- U - U - U U - -
Fölfelé száll már oltárunk füstje!
- U - - - - - - - U
Nagyon szerethet minket az Isten.
U - U - - - U U - U
| 10
10
10
10
10
11
12
9
11
11
10
10
10
10
12
9
10
10
10
11
9
9
10
10
10
10
|
Alliteráció
Alliteráció
|