Gyóni Géza

Egy repülő lapra

Oly messze vagy már a szálló időben
Halovány asszony, édes, elhagyott.
Oly messze vagy -
S mint éji lámpa téli temetőben
Csak szépséged és hüséged ragyog.

Érzed-e még, ha karomat kitárom,
Hogy beleroppan a szűk sárfedél:
Érzed-e még,
Hogy hervad érted szalmaágyon
Árva karomban ezer ölelés.

Havas rónákon seregek robognak;
Győztes kürt szavát repíti a szél.
Várod-e még
Babéros jöttét büszke lovagodnak,
Kinek nevéről szárnyas hir beszél.

Hallod-e még, ha üzenek a széllel:
Dicsőség bére mind másé legyen, -
Hallod-e még,
Csak nyugodhassak szent ölelő éjjel,
Halovány asszony, hószin melleden...