Somlyó Zoltán

Örök körhinta ringarája

Mentél már így koratavasszal
a langyos Józsefköruton
a színes plakátok alatt?

A gázvilág, e bűvös fürdő
ferde sugárban széjjelömlik
s a habja: új remény.

És bandukol a láb s a szív is.
S a sok-sok békésajkú cívis,
megannyi lenge báb.

Mosollyal és ápolt bajusszal
vörösbort inni megy szelíden
s rajt vastag óralánc.

S te arra gondolsz, hogy e lények
már reggel óta állnak, élnek
s te most bújtál elő.

S míg ők terített asztal mellett
a dús fűszerekkel betelnek;
terád nem vár a nő.

Terád nem vár. De vársz te rája.
S örök körhinta ringarája
alítja bús szived.

S az Oktogon felől a szellő
beszól a bordáid alá:
az új tavaszban bízz, majd eljő...