Finom fonalú zápor fátyla jött el
U - U U - - - - U - U
az ablakomra, hol senkise áll meg.
U - U - U - - U U - -
Vasárnap volt, kint víg lányok vihogtak
U - - - - - - - U - -
s egy mély mennydörgés adta rá az áment.
- - - - - - U - U - -
Aztán egy percre megállott a szívem,
- - - - U U - - U - U
úgy volt, hogy mi sohse beszéltünk, ketten;
- - - U - U U - - - U
úgy volt, hogy mi sohse csókoltuk egymást,
- - - U - U - - U - -
te nem szerettél és én nem szerettem.
U - U - - - - - U - U
Úgy volt, hogy mindig ilyen záporálmos,
- - - - U U - - U - U
ilyen kínlódó volt a délutánunk.
U - - - - - U - U - -
Egy percre minden elmúlt a szívemről,
- - U - U - - U - - -
egy percre minden elalélt utánunk...
- - U - U U U - U - -
Aztán egy hangos, vad, sikongó villám
- - - - - - U - - - -
valahol messze csókolta a földet.
U U - - U - - U U - U
A karcsú fák eleven húsa fölsírt
U - - - U U - - U - -
s hallottam, hogy a szél ajtómon zörget.
- - - U U - - - - - U
S e záportól elázva, végigestem
U - - - U - U - U - U
az orkideaillatú díványon.
U - U UU- U - - - -
Fölsírtam búgva, mint dérlepte lankás,
- - - - U - - - U - -
melyen végigfut két parányi lábnyom.
U - - - - - U - U - U
Aztán ajtóm gyorsan magamra zártam,
- - - - - - U - U - U
az ablakon a függönyt összevontam,
U - U U U - - - U - -
szemem lehúnytam: láttam izzó ajkad,
U - U - - - U - - - -
szám összezártam s a neved kimondtam...
- - U - - U U - U - U
| A
B
C
B
| 11
11
11
11
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 11
11
11
11
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 11
11
11
11
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 11
11
11
11
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 11
11
11
11
| ^ Félrím
| A
A
B
A
| 11
11
11
11
| ^ Visszatérő rím
| | |
| Alliteráció
Alliteráció
|