Szerző
Kaffka Margit

Kaffka Margit

a magyar irodalom egyik legjelentősebb női író- és költőnője

1880. június 10. — 1918. december 1.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 623 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. augusztus 1.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kaffka Margit

A vadasi erdő

A vadasi erdőt az Isten megverte!
Már a vadgalamb is elkerüli messze.
Tilos, tilos, tilos, fészkire nem járhat,
Kivágták alóla mind az öreg fákat,
Odvas, öreg fákat.

A vadasi erdőt nagyapám is vágta,
Egész falué volt mind füve, mind fája,
Békén legelt ott a legelő jószág is,
Békén virult ott a gólyahírvirág is
Az árnyékosába.

A vadasi erdőt... nem tudni, mi végből,
Nagyon kerülgetik a tens' vármegyétől,
Keményszavú urak bekerítik lánccal,
Mérik háromlábú, ravasz masinával
Egész héten átal.

A vadasi erdőn gonosz törvényt látnak:
Csúffá tették minap az édes anyámat,
A kerülő látta, venyige volt nála,
Öreg fejérül a keszkenőt nem szánta,
Zálogba kivánta.

Vadasi erdőre adót is vetettek.
Falubeli lányok szamócát kerestek.
Inzsellér úrfiak alkudoztak rája,
Sohase volt annak olyan nagy az ára,
Vadasi határba.

A vadasi erdőt az Ég is megverte!
Az örvösgalamb is elkerüli messze.
Tilos, tilos, tilos! Fészkire nem járhat,
Mert kidöntögették a jó öreg fákat,
Odvas, öreg fákat.

1905.

Kaffka Margit aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!