Szerző
Sárosi Árpád

Sárosi Árpád

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró

1864. június 16. — 1930. április 18.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1015 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. augusztus 1.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Sárosi Árpád

Mesék

Szerettem mindig a meséket,
Nagy tettek, ősidők csodáit,
Hol megharcolni a pokollal
Királykisasszony csókja csábit.

Gyöngék, erősek irtó harcát,
Hol dult határok vérben állnak:
Mert szeplő esett hiuságán
Az ország első asszonyának.

Az árvalány könnyes meséjét,
Kit mostohája kerget utnak
S kopik utána vas csizmája
A győzhetetlen herceg urnak.

Az aranyhaju rableányról,
Kit hét lakatu várba zártak,
Mert holdas estén meghallgatta
Rím-csengetyüit dalnokának.

* * *

Ma, meg nem értett sok mesének
Én voltam, én vagyok a hőse,
Csókmivelő, szerelmes asszony
Lovagja, rabja, hegedőse.

Boldog vagyok, ha hódolásom
Rímek füzérén elfogadja,
Nagy ur vagyok, ha megjutalmaz
És rózsaszáját nekem adja.

Sárosi Árpád aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!