Szerző
Kaffka Margit

Kaffka Margit

a magyar irodalom egyik legjelentősebb női író- és költőnője

1880. június 10. — 1918. december 1.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 656 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. augusztus 1.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kaffka Margit

Rokka-mese

Két harmatos rózsa két piros orcája,
Dalolva motollál Takarosné lánya.
- Pergőszavú rokkám, sebesen, szaporán!
Segítsen, siessen édes asszonyanyám!
Nem látja kigyelmed, - már zöldel a rétség,
Lánysorba nem érem gabonaérését!
Nem érti kigyelmed, - repce-aratásra
Színig tele legyen a nyoszolyó-láda;
Hó-patyolat vásznam csak szőjje, csak szőjje,
Meglát éngem abba, - visznek esküvőre...
Szakadós a fonál, - makrancos a kerek,
Szeretőm a révbe, - odavár, - kimegyek...

Hervadozó rózsa halovány orcája,
Takarosné lánya hej, de nagyon árva.
Gyöngy-kivarrott párta, repce aratásra
Megbomlott, elhullott, - tudj' a falu szája, -
Bomladozó gyöngysor a szava, beszéde:
- Szakadós a fonál, édesanyám, nézze!
Rozsdás lett a kerék, hogy nem szőttem régen,
- Kék violát szedni kinn jártam a révben,
Mátkakoszorúba, - parti füzek alatt.
Szegény kicsi rokkám, bé magáramaradt...
Nyugodjék kigyelmed, - megéri a nászom
Szemfedőnek elég, - sok is az a vászon.

1902.

Kaffka Margit aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!