A költőnek boldogsága
U - - - - - - U
Hogy szerelmét eldanolja,
- U - - - U - U
S a könny mely hull énekére
U - - - - U - U
Harmat szívének sebére.
- - - - - U - U
De a lánynak, de a lánynak
U U - - U U - -
Szenvedni kell csak magának,
- - U - - U - -
Lopva törli a könnyét le,
- U - U U - - U
Hogy kínzója meg ne sejtse;
- - - U - U - U
Gúnyának lenne csak tárgya
- - - - U - - U
S más boldogabb hiúsága.
- - U - U- - U
Virágot hát a fejemre,
U - - - U U - U
Óh mosolygás, jöszte, jöszte!
- U - - - U - U
Fedd rózsával a keservet,
- - - U U U - -
Míg találok csendet, enyhet
- U - - - U - U
Éjjelén a sírfenéknek -
- U - U - U - -
S majd ha visznek a legények,
- U - U U U - -
Mondják: "Víg lány volt, kár érte."
- - - - - - - U
Nem tudják, hogy megtört keble.
- - - - - - - U
| A
B
C
C
A
A
C
D
A
A
D
E
D
D
C
C
C
D
| 8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|