Felriadok a köszörülésre.
- UU U U U U U - U
Köszörülik a kést, amellyel holnap felboncolnak.
U U U U U - U - - - - - - - U
A szívem nem birja a takarót, percekre le kell
U - - - - U U U U - - - U U -
hunyni a szemem, didergek. Hol készitették a
- U U U - U - - - - U - - U
vésőt, amellyel a Doktor koponyám kivési?
- - U - U U - - U U - U - U
ki vágta a fűrész fogát; mely csontom vágja.
U - U U - - U - - - - - U
Doktorok, nevessetek rajta, hogy mikor még
- U - U - U - - U - U - -
nem gondoltatok rá, hogy késetek alá érik:
- - - U - - - - U U U - - U
a búzaszál megremegi az éjben a kaszát.
U - U - - U U U U - U U U -
Kérem, csak adomázzanak, szeretem a vidám
- - U U U - U - U U U U U -
kézmívest: a boncoló orvosok fütyörésszenek
- - - U - U - - U - U U - U U
és sokat nevessenek, mint az asztalos legények.
- U - U - U - - U - U - U - -
Doktorkisasszony, vegye kezébe szívemet
- - U - - U U U - U - U -
s megérti életem tragédiáját: kisebb, mint a másé
U - U - U - U - U- - U - - U - -
De szeretni jobban akart, persze legjobban
U U - U - U U - - U - - U
önmagát és még valakit... nem érdemes
- U - - - U U - U - U -
beszélni róla, sérti őt... Óh Doktor úr, ha tudná,
U - U - U - U - - - U - U - -
hogy utálom magát, hogy tudott ilyen sintér lenni.
U U - - U - - U - U - - - - U
Jó, jó, hogy ez a leghumánusabb: én nem bírnám magát
- - U U U - U - U - - - - - U -
darabokra vágni s megnézni, belőlről milyen:
U U - U - - - - U U - - U -
De ha már tányérra teszi agyvelőm, mérje meg,
U U - - - U U U - U - - U -
tartok rá s valahol lyuknak kell benne lenni,
- - - U U - - - - - U - U
itt a homlok mögött... kérem a szolgának
- U - - U - - U U - - U
aki bőröm visszavarrja, adjanak egy pohár
U U - - - U - U - U U - U -
snapszot s nehány szivart, hadd öntse le
- - U - U - - - U U
s füstölje el szegény testvérem a drágaság gondjait:
- - U - U - - - U - - U - - UU
a gond csak alkalom s ürügy a szenvedésre.
U - U - U - U U U - U - U
Ah semmim sincs, azt hittem egy időben,
- - - - - - U U U - U
ez az enyém, ez a test s nézd ép oly kevéssé
U U U - U U - - - - U - -
rendelkezhetem véle, mint a Saturnussal;
- - - U - - U - U U - - U
a bokámon a cédula zörög: nem én tettem rá: a tulajdonos.
U U - U U - U U U - U - - - - U U - U -
Ki nem adott irásaimat égesd el szivem,
U U U - U - UU U - - - U -
hazugok és hamisak... a kiadottakat
U U U - U U U U UU - U -
majd elégeti az idő... a föld szétomlása után
- U - U U U U - U - - - - U U -
Homéros sem dalol... hol éri hát az emberi lélek
U - - - U - U - U - U - U U - U
a Végtelent... hogy vágyom, a tűzbe, a tűzbe,
U - U - - - U U - U U - U
óh égessetek el... s ez sem lehet: átadtok a lassú férgeknek...
- - - U U - - - U U - - U U - - - - U
Én egy rossz gép voltam, mikor elromolt, a kerítés
- - - - - - U U - U - U U - -
tövére vetnek az ócska vasakhoz.
U - U - U U - U U - U
Álomból újra felránt, jaj, a görcs; elviselhetetlen a
- - - - U - - U U - - U - U - U U
hullaszag, a testem hullaszaga. De mit törődöm
- U U U - - - U U U U - U - U
akkor majd a kadaverrel, annyit se mint
- - - U U U - U - - U -
egy elveszett gombbal: láttam levarrva az apám,
U - U - - - - - U - U U U -
bököltésekkel édesapámat!... Mi köze van
U - - - U - U U - - U U U U
a megvarrt kis tetemnek az ő gyönyörü kis testihez,
U - - - U - U U - U U U - - U -
tetteihez, szavaihoz, emlékéhez, lényéhez,
- UU - U UU U - - - - - - U
a hét fiában tovább örökített tartalmához,
U - U- - U - U U - - - - - -
jelentéséhez, óh szegény tetem: óh, szomorú volt az arca!
U - - - U - U - U U - U U - - U - U
Csüggedt szomorú, jelentett! A halálban is jelent az arca?
- - U U - U - - U U - U - U - U - U
Milyen isten volt Ady s milyen kis csunya, jelentéktelen
U U - - - - U - - U U U - - U U
összetöpörödött, jelentéktelen halott leszek én:
- U U U U - U - - U - U - U U -
óh már életben milyen szomorú vagyok,
- - - - - U - U U - U -
kimondhatatlan fáradt, szomorú, csüggedt, nyomorult,
U - U - - - - U U - - - U U -
megáll kezemben a plajbász, nem bír írni a kezem
U - U - U - - - - - - U U U U
a szívem elálló szomorú verése miatt: így állt meg az apám
U - U U - - U U - U - U U- - - U U U -
kezében a fejsze örökre: e szomorúság miatt: nem érdemes.
U - U U - U U - U U U U - - U- U - U U
És mégis a szívem remeg, úgy remeg, mint megfeszült, rezgő
- - U U - - U U - U - - - U - - -
húr, az ágy beleremeg; a falak és rettenettel vágom ki az
- U - U U U U U U U - - U - - - - U U
életet!... ah, csak egy vidám kocsi rohan odalenn
- U U - U - U - U U U U U U -
megrázza a házat, csattogó patkókkal mérges lovak,
- - U U - - - U - - - - - - U -
hogy éjjel is dolgozniok kell, óh szegény lovak, testvéreim,
U - U - - - U- - - U - U - - - U-
Van-e abrakotok s mit gondoltok az emberi fajról...
U U - U U - - - - U U - U U - -
Már jön megint a reggel és újra látni kell az
- - U - U - U - - U - U - U
embereket, senkit se akarok, se magyart, se németet,
- U U - - - U U U - U U - U - U -
se angolt, se alacsonyt, se szőkét, se púpost, se
U - - U U U - U - - U - - U
okosat, se butát, se férfit én, se nőt...
U U - U U - U - U - U -
Csak őt, csak őt, csak őt... már holnap tán megérkezik,
U - U - U - - - - - U - U -
kiment a kertbe és én egyedül maradtam...
U - U - U - - U U - U - U
| 10
15
15
14
14
13
13
14
14
14
15
15
13
17
13
12
15
15
16
14
14
13
12
14
10
16
13
11
13
13
20
14
13
16
16
13
19
15
11
17
15
12
14
14
16
15
15
18
18
16
16
12
15
15
20
20
17
19
15
16
18
16
14
17
14
12
14
13
|
Alliteráció
Alliteráció
|