Somlyó Zoltán Sorompó című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Ha barátom - a nap - már leszökött
 U  U - U    U  -     -   U  U -   
valahol kint, a téli fák mögött
 U U -   -    U  - U  -   U -   
s mohón csap rám az ellenség: az este,
   U -    -   -  U  -  -  -   U  -  U  

  
már nem kopogok az utcák során,
 -   -   U U U  U  -  -   U -   
hazaindulok sietve, korán:
 U U-  U -   U-  U   U -    
bús gondolatok ködbevesző restje.
 -   -  U U -   -  U U  -  -   U  

 
Otthon csak mégis vagyok valahogy...
-   -    -   - -   U  -   U U U     
Az ember az ágy szélire lerogy
U  -  U  U  -     - U U  U -   
s két aszalt karját szépen lebocsájtja,
   -  U  -    -  -    - -   U U  -   U  

  
mint két sorompót s zárva áll az út,
 -    -   U -  -     -  U -   U  -   
kétoldalt álmok zivatarja zúg -
 - -  -   -  -   U U -  U  -    
s az őr kezébe meglobog a lámpa...
  U  -   U - U  -  U U  U  -  U    

 
Ó, mennyi vonat vitt már engemet!
-   -   U  U -   -    -  -  U U  
Ó, mennyit szálltam kék hegyek megett,
-   -   -    -   -   -   U  -   U -    
források szélin, selyemfüves tájon...
 -  - -    - -    U  -  U -   - U     

 
És hajón is, örömnek tengerén,
-   U -  U   U -  -   -  U -  
ó, ott is szálltam, ott is mentem én,
-  -   -    -   U   -   -   -  U  -  
a nőillatú, kábító dagályon.
U  --  U -   - - -  U -  U   

  
S most mért vagyok itt, hol madár se jár.
   -    -    U  U  -     -   U -   U  -  
A szél bezörget szobám ajtaján
U   -   U -  -    U -  -  U -  
s a kályhacsőbe búvik láthatatlan.
  U  -   U  - U  - -   -  U -  U   

  
Miért jutottam ide, hol felém
 U-    U -  U  U U   -   U - 
egy árnyék néz a falról feketén,
U   -   -   -  U  -  -   U U -   
s ha rája nézek, összerogy riadtan.
   U  - U  - U   -   U -    U-  U   

  
Hisz nem is volna semmi, semmi baj!
 -    U  -   -  U  -  U   -  U  U  
A fejemen még szikrázik a haj
U  U U -   -    -  - U  U  -  
s az arc is ég, ha jól kiberetválom.
  U  -   U  -    U  -   U U -  - U   

 
A régi kedvem is megvolna tán;
U  - U  -  U  -   -  -  U  -   
s még nincs nyomomba, nem vigyorg reám
   -   -      U -  U   -   U  -    U- 
a csontok közül vén gazdám, halálom.
U   -  -   U -   -   -  -    U - U   

  
De - tudjátok-e, hogy mi a magány!
 U    -  - U  U   -    U U  U -    
Csak egy tányér az ember asztalán,
  U  -    -  -  U  -  U  -   U -   
csak egy pohár, amelyből inni méreg.
  U  -    U -   U -   -  -  U  - U   

  
S kimenni és bejönni egyedül
   U -  U -   U -  U U  U U 
és nem vár senki se kint, se belül
-   -   -   -  U  U  -     U  U U 
és lenni árván önszivünkbe féreg...
-   -  U -  -  -   U -   U  - U     

 
És tépelődni: mért ment tőlem el!...
-   - U -  U   -    -    - U  U     
és kérdezgetni: miért nem felel!...
-   -  -  -  U   U-    -   U U     
és várni, várni; ha nem rája, másra...
-   -  U   -  U   U  -   - U   -  U    

 
És mindennap így szólni: mégse jő!
-   -  -  U  -     -  U   -  U  - 
És aki jő is: mégse, mégse ő!...
-  U U  - -    -  U   -  U -    
És ébren várni minden virradásra...
-  -  -   -  U  -  -   -  U -  U   
A

A

B

 10

10

11

A

A

B

 10

10

11

A

A

B

 10

10

11

A

A

B

 10

10

11

A

A

B

 10

10

11

A

A

B

 10

10

11

A

B

C

 10

10

11

A

A

B

 10

10

11

A

A

B

 10

10

11

A

B

C

 10

10

11

A

A

B

 10

10

11

A

A

B

 10

10

11

A

A

B

 10

10

11

A

A

B

 10

10

11





































Alliteráció











Alliteráció

























Alliteráció















Alliteráció