Az emberek, ha járnak-kelnek,
U - U - U - - - -
Hallanak mindenféle nyelvet:
- U - - - - U - U
- Egyik csicsergő, fülbemászó.
U - U - - - U - -
Ez komoly, az meg fennhéjázó;
- U U - - - - - -
Egyik mintha nehézkes lenne,
U - - U U - - - U
Mintha rithmus sem volna benne;
- U - - - - U - U
Ebben túl sok a mássalhangzó,
- - - U U - - - -
Abban meg lágyan hangzik a szó:
- - - - - - U U -
De bármiféle, valamennyi
U - U - U U U - U
Jót, szépet egyaránt fejez ki.
- - U U U - U - U
Melyik hát a sok közt a legszebb?
U - - U - - U - -
Nincs aki erre megfelelhet...
- U U - U - U - U
Minden nyelv szép, hisz jó anyácskánk
- - - - - - U - -
Csókjával hagyta nyelvünket ránk:
- - - - U - - - -
A lelke szólt a bölcsődalba,
U - U - U - - - U
S sírig azt halljuk - ébren-alva.
- U - - U - U - U
| A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
| 9
9
9
9
9
9
9
9
9
9
| | A
A
| 9
9
| ^ Bokorrím
| A
A
B
B
| 9
9
9
9
| ^ Páros rím
| | |
|
|