Móra Ferenc Szőlőúton című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Mely felénk int túlnan a garádon,
 -    U -   -    -  U  U  U - U  
A virágos, gyümölcsös liget,
U  U - -     U -   -   U -   
Fellegárnyat sugaras orcádon,
 -  U -   -   U U U  -  - -   
Mondsza, édes szívem, mért vetett?
 -    U  - -    - -    -    U -    
Tudom én jól, bár nem mondja ajkad,
 U U  -   -    -   -   -   U -  U  
Értem én jól, nincs miért tagadjad,
-  U  -   -    -     U-    U -  U  
Azt a vágyat, mely szívedbe kél -
-   U  -  -    -     - -  U  -    
Lesz még kertünk nekünk is, ne félj!
 -    -   -  -    U -   -    U  -    

  
Látod, annyi álmomrul lemondtam,
 - U   -   U -  -  -   U -   -   
Hogy a lelkem csupa temető:
 U   U  -  -    U U  U U -  
A többinek sírjára borultan
U  -  U -   -  - U  U -  U 
Ez az egy vágy eleven fenyő.
U  U  -    -   U U -   U  -  
Valahányszor éjnek éjszakáján
 U U -    U  -  U  -   U - -  
Szántogatva a papir-barázdán,
  -  U -  U U  U -   U -  -  
A betű-magot vetem, vetem:
U  U -  U -   U -    U -    
Mindig kis kertünket ültetem.
 -  -   -   -  -  U  -  U U   

  
Szinte látom: dombnak oldalában
  -  U  - -    -   U  -  U - -  
Tarka-barkán mosolyog felénk,
 -  U  -  -   U U  -   U -    
Zöldre festett rácsos kapujában
 -   U  -  -    -  -   U U - U 
Őrül állnak karcsu jegenyék.
- U  -   -   -   U  U U  -   
Szinte érzem: a violaágyat,
  -  U -  U   U  UU U-  -   
Kerekébül édes illat árad.
 U U - U  - U  -  U  - -   
Szinte hallom: a vidám rigót,
  -  U  -  U   U  U -   U -  
Örömében ahogy ránk rikolt.
U U - U  U -    -    U -    

  
Mint a tenger, langyos déli szélben
 -   U  -  -    -   -   - U   -  -  
Szines hullámot vet a virág
  U -   -  - -   U  U  U - 
És a szirmok tarka tengerében
-  U   -  -   -  U  -  U - -  
Hintálódzik a gyümölcsös ág.
 -  - -  U  U   U -   U  -  
Országútra a sövényen átal
-   - -  U U  U -  U  - -  
Ha kihajlik megrakott galyával,
 U  U -  -   -  U -    U  - U  
Ért gyümölcsét hadd hullajtsa ki:
-     U -   -   -    -  -   U  U   
Tikkadt vándor lesz, ki felszedi.
 -  -    -  -   -     U  -   U U  

  
Ne nevesd ki biztató beszédem!
 U  U -    U  -  U -  U  - -   
Megládd, nem soká kell várnod azt,
 -  -     -   U -  -    -  U  -   
Amikor már a magunk kertjében
U U -   -  U  U -    -   - -  
Pirul, szőkül a csengő barack.
 U -     - U  U   -  -  U -   
Édes terhét maga is sokallva
- -   -  -   U U -   U -   U 
Húzza ágát a mosolygó alma
 -  U - -  U  U -   - -  U 
S te megéred, mikor érni kezd
   U  U - -    U U  -  U  -   
Szóló szőlőn a tömött gerezd.
  - -   - -  U  U -    U -    

  
Te megéred s nékem is talán még
 U  U - -     - U  -   U -   -  
Jut valahol egy csöndes sarok,
 -   U U U  -     -  -   U -   
Puha pázsit és fölötte árnyék,
 U U  -  U  -   U -  U -   -   
Hol szeliden elmélázgatok.
 -    U U U  -  - -  U -   
Mig a füzek sátra rejt el engem,
 U  U  U -   -  U  -   U  -  U  
A világot én is elfelejtem.
U  U - U  -  U  -  U -  -   
S ha közünk egymáshoz nem leszen,
   U  U -   -   -  -   -   U  -   
Magamat tán újra meglelem.
 U U -   -  -  U  -  U U   

 
Amely, isten tudja, hol veszett el,
U U    -  -   -  U   -   U  -   -   
Jó kedvem tán újra megkerül,
 -  -  -   -  -  U  -  U -   
S megtanulom, hogy nevetni hogy kell,
   -  U U -    -    U -  U  -    -   
A lugasnak gerlicéjitül.
U  U -  -   -  U - U -   
Könnyű néki, mert övé a fészke -
 -   -  - U   -   U - U  -   U   
Leszek én még a magam szegénye!
 U  U  -   -  U  U -    U -  U  
Ha előbb nem - ó, ne sirj, szivem -
 U U -    U    -   U  -      U -    
Valahol az Isten kertjiben.
 U U U  U  -  -   -   U U  
A

B

A

C

D

D

E

E

 10

9

10

9

10

10

9

9

A

B

C

B

D

D

E

E

 10

9

10

9

10

10

9

9

A

B

A

B

A

A

C

C

 10

9

10

9

10

10

9

9

A

B

A

B

C

C

D

E

 10

9

10

9

10

10

9

9

A

B

A

C

C

C

D

D

 10

9

10

9

10

10

9

9

A

B

A

B

C

C

C

C

 10

9

10

9

10

10

9

9

A

B

C

B

D

D

E

E

 10

9

10

9

10

10

9

9



























Alliteráció





Alliteráció

















Alliteráció