Őszutó II
Rideg az ég, fagyos a föld szine,
Sápadva veszti a nap bíborát,
Bujjunk melegre, törpe-cimborák,
Föld keblibe, mély barlang mélyibe.
Gonosz öreg a Tél, mellen ragad
S megdermeszti az apró szíveket.
Föld-anya melle kedves és meleg,
Ölelve rejti a kicsiny hadat.
A barlang ékes drágaságtól csillog,
Tüzes gyémántok, nagy, véres rubinok,
Bágyadt opálok égnek vetekedve.
S hol a barlang sötétlő szája tátong,
Kincstartó őrként jó, öreg barátunk:
Téli álmot alszik a barna medve.
Nyugat, 1910/6. szám
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!