Napjaimból, mint női selymek
- U- - - -U - -
ráncaiból a titkos vérkeringés,
- UU - U - - - U - -
úgy dobog ki súlyosan és puhán
- U - U - U U - U -
megkínzott szívem, e bússzálú himzés.
- - - - U U - - - - -
Dobogó kedve régi titkok titka;
U U - - U - U - - - U
bús felelet nagy kérdéseknek árnyán.
- U U - - - - - U - -
Míg esti órák lábadozó csendje
- - U - - - U U - - U
csókolja, rája fájdalmat szitálván.
- - U - U - - - U - -
E záporos szív pergő vergődése
U - U - - - - - - - U
síkos fehér női tenyérre vágyik,
- - U - -U U - U - -
hogy elvakítsa a látó halálig;
U - U - U U - - U - U
ezer szemével hogy ne lásson mégse
U - U - - - U - - - U
a csókoktól porrá leégett kertbe,
U - - - - - U- - - U
melynek földjét taposni sohse merte.
- - - - U - U - U - U
| A
B
C
B
| 9
11
10
11
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 11
11
11
11
| ^ Félrím
| A
B
B
| 11
11
11
| | A
B
B
| 11
11
11
| | | |
|
|