Szerző
Császár Ferenc

Császár Ferenc

jogász, költő és bencés szerzetes

1807. július 9. — 1858. augusztus 17.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 994 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. július 30.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Császár Ferenc

Patikárus Ferkóhoz

Ne húzd, Ferkó! ne húzd azt a nótát:
Minden hangja szívemen hasít át;
Ha tovább huzod még, ugy segéljen,
Fájdalmában megszakad a lelkem.

Honnan is száll annyi kín és bánat,
Mikor húzod azt az én nótámat,
Hegedődbe, Ferkó?... Vagy nem érzed,
Hogy szivemet összevissza vérzed?

Hej biz érzed!... Hisz neked is fájhat,
Amiből rám annyi bú s kín árad;
Magyar vagy te: az apád is az volt,
Tudod, hogy kell megülni a gyásztort.

Érzed te is azt a nagy keservet -
Szived, lelked az enyémmel szenved;
S míg nyirettyűd a húrokon táncol:
Kebeledben vad gyötrelem lángol.

Ugy, ugy, Ferkó! értem már a nótát,
Melynek hangja szívemen hasít át:
Onnan forr az bűvös nyirettyűdbe,
Hol az érzés pokla van és üdve.

Lelked előtt mintha csak ott állna
A történet mohos bibliája,
S onnan szednél hangot a hurokba,
Azért szólnak oly búsan, zokogva.

Mintha látnád hős Kinizsy táncát,
S katonái harci áldomását:
Diadalmi éneket zeng húrod,
Mikor azt a szép palotást húzod.

Mintha látnád Sajót és Mohácsot,
Hol végzet e honnak sírt ásott:
Hegedőd nem vad csatát regél-e,
Hol patakban folyt a magyar vére?...

Húzd csak, Ferkó! hadd vegyüljön össze
A pokol s menny üdve, szenvedésé:
Zengjen húrod gyászt és vig menyegzőt,
hadd érezzük együtt mind a kettőt!

Húzd rá, Ferkó! húzd oly keservesen,
Hogy a lelkem kínjában nevessen:
Majd meglátod - ahogy meg van írva -
Mint vigadok itt melletted sírva.

Húzd csak, Ferkó! még keservesebben:
Usszék szívem kínban, gyötrelemben;
Hiszen van a kínban is kéj s gyönyör,
Mely édes még akkor is, ha megöl.

Parád, 1856. július 7.

Császár Ferenc aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!