Szerző
Sárosi Árpád

Sárosi Árpád

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró

1864. június 16. — 1930. április 18.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 991 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. július 29.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Sárosi Árpád

Tavasz elébe

Ez az ős föld szava!
Fülembe dobban dajkáló meséje,
Mintha anyám galamb-szive mesélne,
Bölcsőm felett, rég-valaha.

Az erdő összesug.
És száll a vágyak tiszta rebbenése,
Vizek sikolya, völgyek érverése.
Ujjonganak a szomorúk.

Szivem az égi hid,
Min friss zenék találkozóra járnak,
Nincs együttes, mert nem hallom Meának
Ezüstcsengésü dalait.

Hárfád, a sok szavút,
Mért rejti el rózsaszinü márvány?
Tavasz kopogtat, bibor ég a szárnyán,
Nyisd meg előtte a kaput.

Mint dús vetés felett
Pacsirta-had, nyilaznak a dalok,
Dicsekvők, bátrak és magasztalók:
Szerelmünk és az életet.

Sárosi Árpád aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!