Isten veled, hazám, bátrak hazája,
- - U - U - - - U - U
Isten veled, te völgy, ti zöld hegyek!
- - U - U - U - U -
Gyermek-reményim a bánatim tanyája,
- - U - U U - U - U - U
Isten veled, én messze elmegyek;
- - U U - - U - U -
Ha visszatérek, boldogulva, hon,
U - U - - - U - U -
Hadd lássam népemet virányidon!
- - - - U - U - U U
Nem mint Helvétia hótakart tetői,
- - - - UU - U - U -U
Nem nyúlnak oly magasra bérczeid,
- - U - U - U - U-
S tán szebbek a Provence daltelt mezői,
- - U - U - U - - U -U
Mint zöld kalászt hullámzó téreid:
- - U - - - - - U-
Virág mit ér, mit ér a bércz nekem?
U - U - U - U - U -
Hazát kiván, hazáért ver szivem.
U - U - U -- - U U
Az ég egy kincset ád minden hazának
U - - - U - - - U - -
S a nemzet híven őrzi birtokát;
U - - - U - U - U -
Császárról szól a franczia fiának,
- - - - - - UU U- -
Büszkén mutatja Róma ó falát,
- - U - U - U - U -
Hellásznak kincse egy elomló rom:
- - - - U U U - - -
Tiéd, hazám, egy szentelt fájdalom.
U- U - - - - - U U
Hallgatva áll Rákosnak szent határa,
- - U - - - - - U - U
Ah, régen hallgat immár a magyar!
- - - - U - - U U -
S az ősök elenyészett nyomdokára
U - U U U - - - U - U
Az esti szellő új fövényt takar;
U - U - - - U - U -
Hallgatva áll a tér, szivünk szorul,
- - U - U - U - U -
S egy köny beszél hazánk nagyságirul.
- - U - U - - - U U
S egy köny Budáról, mely magas tetőjén
- - U - - - U - U - -
Sötéten áll, egy bús emlékezet,
U - U - - - - - U -
Nagy sírköve hazámnak temetőjén,
- - U U U - - U U - -
S ráírva mind, mi véle elveszett;
-- U - U - U - U -
Régen szétdönté az idő falát,
- - - - - U U - U -
Kövén meglátni a csaták nyomát.
U - - - U U U - U -
S még áll Mohács, még áll! magasbra nőnek
- - U - - - U - U - U
Az új barázdán s régi hősökön
U - U - - - U - U -
Kalászai, erőt ad a mezőnek,
U - UU U - U U U - -
Bár rég lefolyt, a férfivér-özön.
- - U - U - U - U -
Nincs kő határán, nincsen kúnhalom,
- - U - - - - - U -
De áll a tér s nem vész a fájdalom.
U - U - - - U - U U
S nem veszhet el, mig az ezüst Dunának
- - U - U U U - U - -
Nagy tűkörén egy honfiszem pihen,
- - U - - - U - U -
S magyar lakik a parton, s a hazának
U - U U U - - U U - -
Csak egy romlatlan gyermeke leszen;
U - - - - - U U U -
Buda -, Mohács -, Nándornál elfutó,
U U U - - - - - U -
Tán honom könnye vagy te, nagy folyó?
- U - - U - U - U -
S oh én szeretlek néma bánatodban,
U - U - - - U - U - -
Hazám, szeretlek könyeid között,
U - U - - U U- U -
Égőn szeretlek özvegy-fátyolodban,
- - U - U - - - U - -
Nehéz keserved melybe öltözött;
U - U - - - U - U -
Bájlón mosolygsz, mert bár sorsod kemény,
- - U - - - - - U -
El még a sír felett is egy remény.
- - U - U - U - U -
És most isten veled, talán sokára,
- - - - U - U - U - U
Örökre tán, hazám, isten veled!
U - U - U - - - U -
Rég eltűnt ismert bérczid kék határa,
- - - - - - - - U - U
S tovább siet vándorló gyermeked
U - U- - - - - U -
Ha visszatérek, boldogúlva, hon,
U - U - - - U - U -
Hadd lássam népemet virányidon!
- - - - U - U - U U
| A
B
A
B
C
C
| 11
10
12
10
10
10
| | A
B
A
B
C
C
| 12
10
12
10
10
10
| | A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
10
10
| | A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
10
10
| | A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
10
10
| | A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
10
10
| | A
B
A
B
C
D
| 11
10
11
10
10
10
| | A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
10
10
| | A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
10
10
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|