Szerző
Tóth Kálmán

Tóth Kálmán

költő, dráma- és újságíró és politikus

1831. március 30. — 1881. február 3.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1249 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. július 26.

Megosztás

Címkék

Tóth Kálmán

Szép vagy...

Szép vagy, midőn elgondolkozva állsz,
S mint a hattyú meghajtod nyakadat,
Szobor, ha volnál, mondanák reád:
Ugy szült téged egy ihlett pillanat.

Szép vagy, midőn mosolygsz s előtünik
Piros kis ajkad fehér fogsora:
Ha gyöngyvirágok rózsa kelyhiből
Fakadnának, az volna ily csoda.

Szép vagy, midőn bájid dicséretét
Kiváncsi félénkséggel hallgatod,
S a boldogság szemérmes bibora
Boritja el tündéri alakod.

De legszebb: ha megbántván engemet,
Esdőn könyörgsz, hogy ne vegyem zokon,
S jóság, mosoly, félénk szemérem és
Minden bűbáj egyesül arczodon.

Oh bánts meg gyakran, sokszor engemet,
Bár fáj e szív miatta - itt van, itt...
Csak lássam és élvezzem azután
Könyörgésednek csodabájait.

Tóth Kálmán aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!