Garay János

A hős és kedvese

Elment a hős csatába,
Hő keble dobogott,
Kivíni fegyverével
Szabadságot, jogot.

A harczolók sorában
Első volt mindenütt,
Mint vakmerő oroszlán,
Mint lelkes honfi vítt.

S kiért kivítta harczát,
Győzelmes lett a hon;
Budában új király ül
Az ősi trónuson.

De, őt szerelem vonja,
Mely hősi tetteért
Majd myrtuságba fonja
Fürtén a harczbabért.

A hős jön oly lobogva, -
Hit és remény dobog
Keblén, hogy boldogítni,
Hogy boldogulni fog.

A hölgy közelgni látja,
Sikolt, szivére nyul...
Egy percz - és a magasról
A vár sánczába hull.

Mit ér immár a hősnek
Mit ér az uj király?
Szabadság győzedelme,
Az elnyomott viszály?

A hölgy, a ki iránta
Megszegte volt hitét,
Nem birta elviselni
Az érkező szemét.

A hős, ki ily jutalmat
Ily véres bért talált,
Nem tudja elviselni
A kétszeres halált.