Szerző
Kriza János

Kriza János

néprajzkutató, költő, műfordító, unitárius püspök

1811. június 28. — 1875. március 26.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1721 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. július 27.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kriza János

Székelykö alatt

Ember-csinálta halmaid közöl
Oh vár! szabadba jöttem, foglyod én
Hol istenkéz-emelte szirteken
Szabadság enyhít ép lehelletén.

Nem láttam én pirosló szép korányt,
Nem ismerém a harmat gyöngyeit,
Nem haliám a pacsirta víg dalát,
S a lég ezer zsibongó sergeit:

Imitt naponként hajnalom pirul,
Szelíd sugár előzi dél hevét,
Az illatos virágnak, míg töröm,
Még gyenge harmat üli kebelét.

Szabad nép, nem kalitka rabjai,
Örömdalokban zeng ezer madár,
S e népimával a királyi sas
Röpülve Istenhez magasba jár.

Kövön nyugodva szent oltáromon
A természettel én is áldozom,
Templomban majd kitisztult érzetem
A néppel ismét elimádkozom.

A sziklabérc alatt szegény telep
Fából raká parányi házait,
De hitben dús, egy házra halmozá,
Isten házára drágaságait.

Hűség, jámborság, vendégszeretet
— Könyvből tanult erények városon -
Családi tűz körül, mint hajdanán
Ülnek ma is mosolygva nyájason.

Öregnek arcán évek szép sorát
Jegyzik redők, nem bűne számait,
Meleg még szíve, bár idők hava
Meghinté gyérülő hajszálait.

Szülék körül az ifjú nemzedék
Serdül, miként ép törzsök ágai,
Természet, nem kalmár festékitől
Pirulnak a szerény szűz arcai.

Kínzó gyönyörben folynak perceim
Ez édenből szakasztott táj ölén;
Már hallom a kerub tiltó szavát —
S könnyem foly édenem határkövén.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!