A város fái közt merengve járok:
U - - -U - U - U - -
szelíd, leromlott, árva sarjadék.
U - U - - - U - U -
Az életet hideg szemekkel nézem;
U - U - U - U - - - -
lesorvadt már a vágyam karja rég.
U - - - U - - - U -
Atyám, ne légy kiváncsi a fiadra,
U - U - U - U U U- U
mert mérges férgek rágnak dúlt agyán...
- - - - - - - - U -
Nem vesztem el, csak nem vagyok sehol sem. -
- - U - - - U - U - U
Élj boldogul, atyám!
- - U U U -
Mi lettem én?... e kérdés feleletlen!
U - U - U - - U U - -
Nem lettem én sem koldús, sem nagy úr.
- - U - - - - - U -
Se szárny, amely az égre rajzolódik,
U - U U U - U - U - -
sem erő, mely a föld méhibe fúr.
U U - U U - - U U -
Nem lettem én se szürkébb, sem színesebb,
- - U - U - - - - U -
mint ama por, mely lassan száll reám...
- U U - - - - - U-
Nem hoztam szégyent rád, se dicsőséget -
- - - - - - U U - - U
Élj boldogul, atyám!
- - U U U -
Neved helyett ha újat is kerestem:
U - U - U - U - U - -
nem tudja sem király, sem kisbiró.
- - U - U - - - U -
Se fönt, se lent nem számít már manapság
U - U - - - - - U - -
egy borús arcú magyar versiró.
- U - - - U - - U -
Ajtóm előtt nem vár a hetyke hintó,
- - U - - - U - U - -
nincs márványlépcsős úri palotám...
- - - - - - U U U -
Nem is kivánok semmit, amim nincsen -
U - U - - - U U - - U
Élj boldogul, atyám!
- - U U U -
Legfeljebb az, hogy nincs mellettem asszony!
- - - - - - - - U - -
Két szende szem: szívemnek oltalom!
- - U - - - U - U -
Hogy nem lehetett életemnek szomját
- - U U - - U - - - -
a szerelem üdvével oltanom.
U U U U - - U - U -
Hogy nincs kar, mely enyémbe kulcsolódik
- - - U U - U - U - U
a késő napok hűvös alkonyán...
U - - U - - U - U -
S hogy nincs fiam... Bár néked se lett volna -
- - U- - - - U - - U
Élj boldogul, atyám!
- - U U U -
| A
B
C
B
D
E
C
E
| 11
10
11
10
11
10
11
6
| | A
B
C
B
A
D
E
D
| 11
10
11
10
11
10
11
6
| | A
B
C
B
B
D
E
C
| 11
10
11
10
11
10
11
6
| | A
A
B
A
C
B
D
E
| 11
10
11
10
11
10
11
6
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|