Ó, november, fütött szobák szüretje!
- U - - U - U - U - U
Ó, bús szivem: novemberi vidék!
- - U - U - U U U -
Ó, téli ablak ködös köntösében
- - U - - U - - U - -
ti ráncos vállú szőllővenyigék.
U - - - - - - U U -
Ó, fehér kéz! húga orkideáknak,
- U - - - U - U U- U
ó, parfőmterhes téli délután!
- - - - - - U - U -
Ó, teaillat lomha gyöngyözése,
- UU- - - U - U - U
ó, mély utak, sötétek, kint Budán...
- - U - U - - - U -
Vakító hósikokra gondolok ma:
U - - - U - U - U - U
volt egy telem, szerelmes, szép telem.
- - U - U - - - U -
Szívem ezüstös csendjének vizébe
- U U - - - - - U - U
e tél színeit belétördelem.
U - - U- U - - U -
Hadd ússzanak rajt, mint az anyatéjben,
- - U - - - U U U - U
az élet forró gyöngyei: a szók.
U - - - - - UU U -
...Vakító hósikokra hullva, fekszem,
U - - - U - U - U - -
mint szökő őz nyomában a bozót.
- U - - U - U U U -
| A
B
C
B
D
E
C
E
| 11
10
11
10
11
10
11
10
| | A
B
C
B
C
D
B
E
| 11
10
11
10
11
10
11
10
| | | |
|
Alliteráció
|