Ó, hagyjatok magamra a halottal,
- - U - U - U U U - -
ki én voltam és ki örökre elment.
U - - U - U U - U - -
Engedjétek, hogy megsirassam őt,
- - - - - - U - U -
az elköltözött kedves ismeretlent.
U - - U - - U - U - -
Csak én tudom, hogy mily szomorú volt,
U - U - - - U U - -
mennyit könyörgött s mily szelíd szavakkal.
- - U - - - U - U - -
Most ott ragyog feje fölött a hold,
- - U - U U U - U -
amelynek olyan búsan udvarolt.
U - U U - - U - U -
Ti nem tudjátok, hogy ki volt s mi volt ő,
U - - - - - U - U - -
és mikről álmodott és mire gondolt.
- - - - U - - U U - -
Ti nem láttátok elsuhanni őt
U - - - U - U - U -
gyászos kabátban, mit szorosra gombolt.
- - U - - - U - U - -
Nem hallottátok hangját meg soha,
- - - - - - - - U U
némán beszélt és túlvilágiakkal.
- - U - - - U - U- -
Most nyugalmas és jó az ő sora.
- U - U - - U - U U
Nem űzi már a vágyak ostora.
U - U - U - U - U U
Már nem akar a tornyon lenni zászló,
- U U U U - - - U - -
se dühös szél, mely lobogót leszaggat.
U U - - - U U - U - -
Belátta már, hogy gyenge ő nagyon
U - U - - - U - U -
repülni ott, ahol mások szaladnak.
U - U - U - - - U - U
A szél leverte - nem panaszkodott.
U - U - U - U - U -
És jött a villám, kigyullad az égbolt,
- - U - - U - U U - -
szive megégett - nem panaszkodott,
U U U - - - U - U -
és eldobta ő a vándorbotot.
- - - U - U - - U U
Én a vállamra kaptam éji órán:
- U - - U - U - U - -
oly könnyű volt és két karja lelógott.
- - - - - - - U U - -
És lábujjhegyen elcipeltem őt,
- - - U U - U - U -
a tönkrement urat, a vézna grófot.
U - U - U U U - - - U
Ó, hagyjatok most magamra vele!
- - U - - U - U U U
Szegény, mindenre vágyott s mit se ért el.
U - - - U - - - U - -
Szomjas szája jajokkal volt tele.
- - - U U - - - U U
Úgy sajnálom, hogy meghalok bele.
- - - - - - U - U U
| A
B
C
B
D
A
E
E
| 11
11
10
11
10
11
10
10
| | A
B
C
B
D
E
D
D
| 11
11
10
11
10
11
10
10
| | A
B
C
B
D
E
D
D
| 11
11
10
11
10
11
10
10
| | A
B
C
B
D
E
D
D
| 11
11
10
11
10
11
10
10
| | | |
|
Alliteráció
|