E ház, hová most lábamat teszem,
U - U - - - U - U -
Fáradt fejem békén pihentetem,
- - U - - - U - U -
Hol a konyhán barátságos tüz ég,
U U - - U - - - U -
S mellette fürge gondos feleség;
- - U - U - - U U -
E honi föld, mit szántok és vetek,
U U U - - - U - U -
Hol hőt fagyot gyakorta szenvedek,
- - U - U - U - U -
Mely táplál engem s kis szolgáimat,
- - - - - - - -U -
S keblébe végre híven befogad;
- - U - U - - U U U
E föld, e ház, e kert - megérhetém,
U - U - U - U - U -
Akarta isten, hogy most mind enyém.
U - U - - - - - U -
Nem ismerém e szót mind e napig:
U - U - U - - U U U
A puszta lélek volt enyém alig.
U - U - - - U - U -
Most bizton állok itt sajátomon,
- - U - U - U - U U
És áldlak érte kétszer drága hon!
- - U - U - - - U -
Talán nem adtam vért, nem őseim;
U - U - - - U - U-
De fáradoztak híven kezeim;
U - U - - - - U U-
S munkám után virító lett a föld,
- - U - U - - - U -
Isten s embernek benne kedve tölt.
- - - - - - U - U -
Szép a vetés, dús volt az aratás,
- U U - - - U U U -
Sok gond után kedves vigasztalás.
- - U - - - U - U -
Most már enyém e munkán vett örök,
- - U - U - - - U -
Mit ím örömkönyűvel öntözök!
U - U - U - U - U -
S ne mondja senki, hogy henyén talált:
U - U - U - U - U -
Szolgáltam érte országot, királyt.
- - U - U - - - U -
Majd gyermekimre szállnak javaim,
- - U - U - - U U-
Rájok maradnak tartozásaim;
- - U - - - U - UU
Adónkat, legyen bár pénz, munka, vér,
U - - U - - - - U -
Örömmel adjuk biztos napokér`;
U - U - - - - U U -
S erős lesz országunk, nagy a király,
U - U - - - U U U -
Hol ennyi ember boldog hont talál.
U - U - - - - - U -
| 10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
11
10
10
|
Alliteráció
Alliteráció
|