Aki még szereti a régi szobák U U - U U U U - U U - bús, skófiumbőrös asztalait; - - U- - U - U U- vagy fehér leányok nagy kerteken át - U - U- - - - U U - szálldosó esteli lágy dalait; - U - - U U - U U- s akit megkínzott a szent szerelem, U - - - - U - U U U egy-két szót az szóljon velem! - - - - - - U U Aki csak nézi az ablakokat U U - - U U - U U - s a paloták sorait estefelé; U U U - U UU - U U - s mély kriptát keres, hogy csöndes szívét - - - U - - - - - - halotti fehérbe temesse belé; U - U U - U U - U U - s aki tudja, hogy mi az: egy lány, U U - U - U U - - az szomorún nevessen rám! - U U - U - - - Aki nagymesszire vágyakozik U U - - U U - U U - s csak a távoli dalokat hallja; U U - U U U U - - U akinek átok a déli sugár U U U - U U - U U - és zokog a derekalja; - U U U U U - U s aki sebes ajkon, szíven és kézen, U U U U - - - U - - U az egyszer a szemembe nézzen... U - U U U - U - U
| A
B
C
B
D
D
| 11
10
11
10
10
8
| | A
B
C
B
D
D
| 10
11
10
11
9
8
| | A
B
C
B
D
D
| 10
10
10
8
11
9
| | | |
|
|