Búra hajlik...
Búra hajlik a szomorú-fűz ága...
Búra hajlik az én éltem világa.
Édes szülém váltig biztat, de tudom,
Hogy a nyarat általélni nem fogom.
Rózsák között a szomorú-fűz ága...
Nem illem én ebbe a vig világba.
Mit ér látni a jó kedvet énnekem,
Ha nem vidul búbánatos életem.
Sír kell nekem, olyan sötét, fekete,
A milyenre szivem' a bú festette...
És bokrétás süveg helyett fejemhez,
Jőjjön inkább egy kiszáradt fakereszt.
A virágot még siromra se hintsenek...
Nehogy csudát lássanak az emberek,
Bús szivemnek poraitól siromon,
Fekete lesz a hófehér liliom.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!