Szürke gőzmalmok állnak,
- U - - U - -
Lomha, nagy testük elfedi az eget
- U - - U - U U U U U
És kéményük belenyul a napba;
- - - - U U U U - U
Öröktől fogva állnak és mindig egyforma
U - - - U - U - - U - - U
Tompa, őrlő zúgásuk öröktől fogva szól,
- U - - - - U U - - - U -
És a felszakadó segélykiáltás,
- U - U U - U - U- -
Elfojtott csókok halk zaja
- - - - - - U U
És kitörő vulkánok őrjöngő dübörgése,
- U U - - - U - - - U - - U
Lehulló szirmok susogó esése,
U - - - - U U - U - U
Halálhörgés és barrikádok megváltó, szent robaja,
U - - - - - U - - - - - - U U U
Meglódult szívem eszelős dobverése,
- - - - U U U - - U - U
Mind, mind belehullnak a szürke zúgásba,
- - U U - U U - U - - U
Öröktől fogva mindörökké.
U - - - U - U - -
És ami szépet csak mondtak,
- U U - - - - U
Ami szépet csak sírtak,
U U - - - - U
Amit csak zúgott a folyton ifjúlni akaró harcos világ,
U - - - - U - U - - U U U - - - U -
Még mindig, mindig csak beleveszett
- - - - - - U U U -
A szürke nagy malmok örök zajába,
U - U - - U U - U - U
S már nincs is senki, aki kiáltson,
- - - - U U U U- -
Csak én vagyok még és a malmok,
U - U - - - U - -
Mik őrölnek szüntelen, hogy holnap legyen kenyér.
U - - - - U - - - - U - U -
És zúgnak szörnyű, szörnyű örök-egy zúgással
- - - - - - - U U - - - U
És elfedik a nevető, kék eget, amely mögött
- - U U U U U - - U U U - U -
Talán már tízezer éve meghalt az Isten.
U - - - U U - U - - U - U
| 7
11
10
13
13
11
8
14
11
16
12
12
9
8
7
18
10
11
10
9
14
13
15
13
|
Alliteráció
Alliteráció
|