Oly különös: alig érintem néha
- U U U U U - - - - U
Habkönnyű kézzel önmagam:
- - - - U - U -
S lelkemben máris összeáll
- - - - U - U-
A rím, a vers, a kép, a táj,
U - U - U - U -
A percnek ördögi bűbája van.
U - U - U U - - U U
S máskor kovácsolom, hogy szinte fáj,
- - U - U - - - U -
Idéző akarattal magamat,
U - - U U - - U U -
Mint dühödt kovács a tüzes vasat,
- U - U - U U - U U
És kétségbeesem,
- - - UU -
Hogy egy hangulat megkísértett,
U - - U - - - - -
Gyümölcs, igéző, aranyalma,
U - U - - U U - U
Lehullni mely még meg nem érett.
U - U - - - U - -
S akkor tudom:
- - U -
Nem szüleik ma semmi, semmi,
- U U- U - U - U
Meddőn, némán kell továbbmenni.
- - - - - U - - U
| 11
8
8
8
10
10
10
10
6
9
9
9
4
9
9
|
Alliteráció
Alliteráció
|