Féltékeny élet a magányos élet
- - U - U U U - U - -
s mint sárga rózsa: nehéz illatú.
- - U - U U - - U -
Bent van a nyár és démona a télnek,
- U U - - - U U U - U
akik kitűzik, önmaguktól félnek.
U - U - U - U - - - U
Akiknek adjuk: boldog egy napig,
U - U - - - U - U -
de hideg vízbe ágyazza már este.
U U - - U - - U - - U
Éjjel rossz álmot lát, nem alhatik
- - - - - - U - U -
s másnap egy vörös rózsát szakit.
- U - U - - - U U
Ó sárga rózsák kertje, selyemerdő,
- - U - - - U U U - -
ó langy magány, ó felporzó sebek!
- - U - - - - - U U
Ó csók fölé feszitett selyemernyő,
- - U - U U - U U - -
ó könnyező hold, mely szivembe feljő!
- - U - - - U - U - -
Jaj, sárga rózsa nékem a magány,
- - U - U - U U U -
mint sárga rózsát: illesztem szivemre;
- - U - - - - - U - U
hadd illatozzon szivem mély taván,
- - U - - U - - U -
e sárga rózsa, mely bút hord magán.
U - U - U - - - U -
| A
B
A
A
| 11
10
11
11
| | A
B
A
A
| 10
11
10
9
| | A
B
A
A
| 11
10
11
11
| | A
B
A
A
| 10
11
10
10
| | | |
|
|