Ki az az úr, ki minden reggel
U U U - U - - - -
szemembe néz a megkopott tükörből?
U - U - U - U - U - -
S ijedten kapja el fejét,
U - - - U - U -
meglátva ajkamat, mely búra görbül...
- - U - U - - - U - U
Aztán végignézi, amíg
- - - - - U U -
megkötöm sötét nyakkendőmet.
- U - U - - - - -
Ki az az úr, ki minden reggel
U U U - U - - - U
átenged a fogyó időnek?
- - U U U - U - U
Ki az az úr, ki minden este
U U U - U - U - U
ott les reám a megkopott tükörben?
- - U- U - U - U - -
S megcsóválja búsan fejét,
- - - U - - U -
meglátva vállam, roskatagra törten?
- - U - - - U - U - -
S míg az ágyamba ballagok,
- U - - U - U -
kísér, mint testvért, távolodva...
- - - - - - U - U
S mint sírba készülő felé:
- - U - U - U -
felém búcsúja csókját dobja...
U - - - U - - - U
Csak egyszer nyúlna át keményen
U - - - U - U - -
hozzám a tükör sebhelyes üvegjén!
- - U U - - U U U - -
Ragadna torkon szigorún,
U - U - - U U -
őszintén szemembe meredvén:
- - - U - U U - -
ne menj tovább oly roskatag!
U - U - - - U -
Nem engedlek! Állj meg! Elég volt!
U - - U - U U - -
De útjában áll a tükör:
U - - U - U U U
az élet, ez a sanda fényfolt...
U - U U U - U - -
| 9
11
8
11
8
9
9
9
9
11
8
11
8
9
8
9
9
11
8
9
8
9
8
9
|
Alliteráció
|