Ki az az úr, ki minden reggel U U U - U - - - - szemembe néz a megkopott tükörből? U - U - U - U - U - - S ijedten kapja el fejét, U - - - U - U - meglátva ajkamat, mely búra görbül... - - U - U - - - U - U Aztán végignézi, amíg - - - - - U U - megkötöm sötét nyakkendőmet. - U - U - - - - - Ki az az úr, ki minden reggel U U U - U - - - U átenged a fogyó időnek? - - U U U - U - U Ki az az úr, ki minden este U U U - U - U - U ott les reám a megkopott tükörben? - - U- U - U - U - - S megcsóválja búsan fejét, - - - U - - U - meglátva vállam, roskatagra törten? - - U - - - U - U - - S míg az ágyamba ballagok, - U - - U - U - kísér, mint testvért, távolodva... - - - - - - U - U S mint sírba készülő felé: - - U - U - U - felém búcsúja csókját dobja... U - - - U - - - U Csak egyszer nyúlna át keményen U - - - U - U - - hozzám a tükör sebhelyes üvegjén! - - U U - - U U U - - Ragadna torkon szigorún, U - U - - U U - őszintén szemembe meredvén: - - - U - U U - - ne menj tovább oly roskatag! U - U - - - U - Nem engedlek! Állj meg! Elég volt! U - - U - U U - - De útjában áll a tükör: U - - U - U U U az élet, ez a sanda fényfolt... U - U U U - U - -
| 9
11
8
11
8
9
9
9
9
11
8
11
8
9
8
9
9
11
8
9
8
9
8
9
| Alliteráció
|