Költő volt...
Szive: a dal világa,
Szeme: az álmoké,
Minden fájdalma: egyé,
A jósága: soké.
Még egy maroknyi föld se
Mutatja a helyét.
Emlékét az időgép
Durván taposta szét.
Ember, idő, örökharc
Rohan a sir felett:
Hírt, munkát, dicsőséget,
Pusztit, tapos, temet.
Sirja helyén egy rózsát
Sem öltöztet a nyár,
Hol csendben elbucsuzna
Egy irgalmas madár.
Vida József emlékének.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!