Koldus volt. Vak, akit magukkal hoztak
- - - U U - U - - - U
A szent jászolhoz futó pásztorok.
U - - - - U - - U -
Hitték: szeméből elszáll a sötétség,
- - U - - - - U U - -
Az égi fény, ha egyszer ráragyog.
U - U - U - - - U U
Az ifju várt az irgalom küszöbjén,
U - U - U - U - U - -
Mig kinccsel áldoz három bölcs király.
- - U - - - - - U -
Mit ő hozott, nem kérkedő ajándék,
U - U - - - U - U - -
Csak bu s alázat, amit fölkínál.
- U U - U U - - - -
És szól a nép a szánalom szavával:
- - U - U - U - U - U
- Menj hozzá ifju, kérd a kisdedet,
- - - - U - U - U U
Oszlassa el szemednek éjszakáját.
- - U - U - U - U - -
Felelt a vak: a világ szép lehet!
U - U U U U - - U -
Mondják, a legszebb benne Jeruzsálem.
- - U - - - U U U - U
Én még is éljek, mint eddig vakon.
- - U - - - - - U -
Mondják, gyönyör, kéj, örvény leskelődik
- - U - - - - - U - U
A cédrusokkal szegett utakon.
U - U - - U - U U -
Mennék szavára bünös csábitásnak.
- - U - U U - - U - U
És jaj, az asszonyt ha megismerem...
- U U - - U U - U U
Éljek csak én az irgalom küszöbjén,
- - U - U - U - U - -
Mert megtagadnám értte Istenem.
- - U - - - U - U U
| 11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
|
Alliteráció
Alliteráció
|