Lelkemet, e nagy tévesztőt,
- U U U - - - -
Téveszteni ha szabad,
- - U U U U -
Most örömmel elbocsátnám,
- U - U - U - -
Mint egy finom, nyomot-vesztett,
- - U - U - - -
Drága agarat.
- U U U U
A Nihilbe hadd repüljön,
U U - U - U - -
Nyulat és bút űzni is,
U U - - - U -
Látni akarnám a véget,
- U U - - U - -
Hajsza végét s a végén túl:
- U - - U - - -
Tán remélni is.
- U - U U
Be mély az én zárottságom,
U - U - - - - -
Hogy dulhat ezer dulás,
- - U U - U -
Mégis azt kell fönt hirdetnem,
- U - - - - - -
Hogy jön, bárhogyan is jöjjön,
- - - U U - - U
A szabadulás.
U U U U -
| 8
7
8
8
5
8
7
8
8
5
8
7
8
8
5
|
|