Üde harangszó simul az erdőn:
U U U - - U U U - -
Vig kacagása földnek, a fáknak.
- U U - U - U U - U
A nyár dalolgat. Csak ketten értjük.
U - U - - - - U - U
Erdőzugás az idegen-másnak,
- - U - U U U - - -
Kik erre járnak.
U - U - U
Kicsendül kőből, harmatvirágyból,
U - - - - - - U - -
Buggyanó szóból, nagy némaságból:
- U - - - - - U - -
Kacag az erdő, kacag az élet,
U U U - - U U U - -
Másoknak nagy csönd, nekünk szent mámor,
- - - - - U - - - -
Vágyas szemünknek nyitott kapuján
- - U - - U - U U -
Ige: a máról.
U U U - -
Belép az erdő széles, víg kedvvel...
U - U - - - - - - -
Pazalja kincsét nyár és az élet:
U - U - - - - U - -
Szedi szivébe két boldog ember,
U U U - U - - U - -
Két boldog ember.
- - U - U
| A
B
C
B
B
| 10
10
10
10
5
| | A
A
B
A
C
A
| 10
10
10
10
10
5
| | A
B
A
A
| 10
10
10
5
| | | |
|
Alliteráció
|