Magam vagyok
Azok a fehér, jéghideg hegyek
Didergő fák, a sápadt csillagok,
Egy sóhajtással sem felelnek s én
Magam vagyok.
Ugy érzem, mintha bús lelkem fölött
Elmultak volna hosszu századok,
És én kereslek egyre s mindenütt
Magam vagyok.
Tavasz szerelme, nyárnak vágyai
Miért emlékezzem mostan rólatok?
Egyedül voltam, mint a hogy ma is
Magam vagyok.
Nem fáj meghalni, de te, siri csönd,
Reád mégis borzadva gondolok.
Magamba' lenni, mint e földön itt
Magam vagyok.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!