Vén fa árnyékában, - U - - - - Forró meleg nyárban - - U - - - Megpihenni de jó! - U - U U - Ki e fát ültette, U U - - - U Áldassék érette - - - - - U A kedves nagyapó! U - - U U - Volt még csak apóka, - - U U - U Mikor e diófa U U U U- U Ide ültetődött, U U - U - - Sokat öntözgette, U U - - - U Meg-megállt felette, - U - U - U Míg megöröklődött. - U U - - - Miért Istent kérte, U- - - - U Örömét megérte U U - U - U Gonddal ápolt fának: - U - - - - Sokszor ült alatta - U - U - U S vele víg csapatja U U - U - U Sok szép unokának. - - U U - U Vén fa árnyékában, - U - - - - Forró meleg nyárban, - - U - - - De sok mesét mondott! U - U - - - És amíg meséle, - U - U - U Hófehér fejére - U - U - U Hajlottak a lombok. - - U U - U Hej, szép napok voltak, - - U - - - Mi kár, hogy csak voltak! U - - - - - Hol van nagyapóka? - - U U - U Pihen már sírjában, U - - - - - Nem fa árnyékában, - U - - - - S nincs mese azóta... - U U U - U
| A
A
B
C
C
D
| 6
6
6
6
6
6
| | A
A
B
C
C
B
| 6
6
6
6
6
6
| | A
A
B
C
C
B
| 6
6
6
6
6
6
| | A
A
B
C
C
B
| 6
6
6
6
6
6
| | A
A
B
C
C
B
| 6
6
6
6
6
6
| | | |
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|