Üzenet a sirból
Zokogva bucsuztál síromtól,
Szerettél nagyon, jól tudom.
Emlékem elkisért szobádba
És elkisért még száz uton.
De jött egy uj tavasz, virágos
És felkacagtak új dalok.
Emlékem illatként eloszlott:
Már nem vagyok!
Uj bűbáj szállt szived-szemedre,
Uj vágyak lopják álmaid.
Oly könnyü-könnyü elfeledni
A temető virágait.
Szeresd csak őt, mint egykor engem,
Kacagjanak a nászdalok,
Súgjad szerelmesen szivébe:
Tied vagyok!
Vágyszomjas, nyári éjszakákon,
Sóvárgott órák idején,
Megszegem bús sirok tilalmát
És halkan, messze szállok én.
Virágmezőkre, Indiákra,
És teli szórom ablakát:
Álmodja üdvét, ahogy én is
Álmodtam át.
Szeresd csak őt, mint egykor engem,
Csókold, öleld, szerelmesen.
Ne férjen szivedhez a multnak
Emléke sem.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!