Az erdőbe is elkisér a hang: U - - U U - U - U - A falusi, az egyszerü harang. U U U U U - U U U - Lehull a lélek földi gyarlósága, U - U - - - U - - - U Gőg és kevélység porig megalázva. - - U - - U - U U - U És int a pázsit, mint az oltárszőnyeg, - - U - - - U - - - U Imádság szárnyán feltörnek a könnyek, U - - - - - - U U - - Csak sirni, sirni a harang szavára, - - U - U U U - U - U Nem tudod mért, csak omlik könnyed árja. - U - - U - - - U - U Reád borul az égi kék palást, U- U U U - U - U - És elmondod a legszebb vallomást: - - - U U - - - U - Isten, kinek szemében csak örök jóság van, - - U - U - - U U - - - - Te szólsz hozzám, a kis harang szavában. U - - - U - U - U - U
| A
A
B
B
C
C
B
B
D
D
B
B
| 10
10
11
11
11
11
11
11
10
10
13
11
| | | |
| Alliteráció
|