Ama sötét hegy, mint egy ravatal,
U U U - - - - U U -
Néz a jég-tengerszemre. Körülállják
- U - - - - U U U - -
Kő órjások, felhők foszlányival,
- - - - - - - - U U
Igy gyászolván a természet halálát.
- - - - U - - - U - -
Lábuk elé hullt könnycseppjük a tó,
- U U - - - - U U -
Megfagyva ott, a holtat sirató.
- - U - U - - U U -
A ősz havastetők mind hangtalan
U - U - U - - - U -
Magányban néznek a szinetlen égre.
U - - - U U U - U - U
A zivatar se néz ily komoran,
U U U - U - - U U -
Mely csak pihenni jő e holt vidékre.
- - U - U - U - U - U
S a fellegosztó csúcsok szétverik
U - U - - - - - U -
Vashomlokkal magának a viharnak,
- - - - U - U U U - U
A haragos villámnak fészkeit,
U U U - - - - - U-
Még mielőtt a mennykövek lecsapnak.
- UU - U - U - U - -
Kürtjébe itt zivatar sohse fú,
- - U - U U - - U -
A mennydörgés nem átkozódik itt,
U - - - U - U - U -
Sohsem látják az égi háború
- - - - U - U - U -
Görögtüzét, olthatlan nyilait.
U - U - - - - U U-
De a borongás állandó, s a csend
U U U - - - - - U -
Halotti gyászt, megrögzött bút jelent.
U - U - - - - - U -
Csak olykor, ha vadász vetődik erre,
U - - U U - U - U - U
Füttyent a hómezőn a mormota,
- - U - U - U - U U
A zergék előörse, s mérföldekre
U - - U -- - - - - U
Veri a jelt sziklák gránit-fala.
U U U - - - - - U U
E titokteljes gyász vajon minek?
U U - - - - U - U -
Mért temetői pompája a bércnek,
- U U -U - - U U - -
Mit tűz emelt föl s megvesz a hideg?...
- - U - - - U U U -
Mulandóság, bérc-eltipró enyészet,
U - - - - - - - U - U
Itt a természet téged ünnepel,
- U - - - - U - U -
Tudván, hogy néki szintén mulni kell!
- - - - U - - - U -
| A
B
A
B
C
C
| 10
11
10
11
10
10
| | A
B
A
B
C
A
C
A
D
E
F
G
H
I
I
J
I
A
K
B
K
B
I
K
| 10
11
10
11
10
11
10
11
10
10
10
10
10
10
11
10
11
10
10
11
10
11
10
10
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|